Közlekedési tanácsok motorosoknak

Elkezdõdött az újabb szezon, kirajzottak a motorosok az utakra. Ahogy az autósok, úgy a motorosok között is sokan csak szabadidejükben veszik elõ járgányukat, ami legtöbbször hétvégére esik. Ezért ebben az idõszakban, arányaiban több gyakorlatlan sofõrrel találkozunk, mint hétköznapokon. Ez nagyobb figyelmet és türelmet igényel mindenki részérõl. Ennek ellenére vannak olyan dolgok, amiket joggal várhat el minden közlekedésben résztvevõ a másiktól. Ezeket foglalnám össze az alábbi cikkben.

Udvariasság:

Idegesítõ dolog dugóban ülni és várni, hogy meginduljon a sor. Kétkerekû járgánnyal, az ember sokkal mozgékonyabb és kisebb helyen is elfér, ezért (meg ha már a KRESZ is megengedi), a motorosok elõre mehetnek az autók között.

Nem túl szép dolog az autós részérõl, ha ennek nem adja meg a lehetõségét. Fel kéne dolgozni végre azt a magyar mentalitást, hogy "akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is". Attól még, hogy õ nem tud elmenni, miért rostokoljon ott a motoros is a sorban?

A motoros részérõl pedig joggal elvárható, hogy ne 10.000-es fordulaton, 50-nel száguldjon végig a sorok között, hanem szépen nyugodtan csorogjon, ügyelve az autók tükreire és fényezésére. Ha olyan helyhez ér, ahol nem fér el és láthatólag az autósok sem tudnak elhúzódni elõle, ne pörgesse tiltáson a motort, hanem várja meg szép nyugodtan, hogy szabaddá váljon elõtte az út.

Mindig voltak és lesznek is olyan emberek, akik direkt nem akarják elengedni az embert. Erre csak azt tudom mondani, hogy az udvariasság, udvariasságot szül. Ha meg mégsem, akkor is inkább a mi lelkiismeretünk legyen nyugodt, hogy mi próbáltunk kedvesek lenni. A tükör lerugdosás nem hiszem, hogy bármire is vezet.

Figyelmesség:

Mindannyiunkkal elõfordult már szerintem, hogy kétsávos úton bent felejtette magát valaki a belsõ sávban. Ezzel nem igazán lehet mit kezdeni. Nem lobogtathatjuk mindenkinek a KRESZ könyvet. Az biztos, hogy ha úgy érünk egy gyorsabb járgánnyal a kapaszkodó sávhoz, hogy több autó is feltorlódott lassúbb jármûvek miatt, akkor nem érünk el azzal semmit, ha beleállunk az elõttünk haladó "seggébe" és toljuk fölfelé, mert úgysem tud lehúzódni elõlünk és valószínûleg õ is meg akarja elõzni a lassabbakat. Tartsunk megfelelõ követési távolságot és hagyjuk, had elõzzön le mindenki, akit akar. Ha motorral vagyunk, úgyis egy szempillantás alatt otthagyhatunk mindenkit.

Azért ezúton hívnám fel az autósok figyelmét, hogy ha két sávja van, és a szembõl jövõknek engedélyezett az elõzés, akkor ha tök egyedül haladnak a belsõ sávban és szembõl elõzésbe kezdenek, akkor nem villogtatni kell, hanem lehúzódni.

A figyelmesség témakörébe tartozik az is, hogy az autósnak azért van tükre, hogy használja. Ha a tükörbe nézve motorost lát, ne akkor akarja lemosni a szélvédõjét, mert a permet fele a motorosra száll és ez elég idegesítõ, mert utána nem lehet rendesen kilátni a plexin.

Autóval utazva az ember nagyobb biztonságban van, mert mégis 4 kerék fogja az utat, ami sokkal nagyobb stabilitást ad. Könnyebben vészel át az ember olyan úthibákat, illetve úton levõ akadályokat, amik a motorosra akár végzetesek is lehetnek. Éppen ezért a motorosnak nagyon fontos, hogy lássa, mi van elõtte. Sokszor nem is azért elõzi meg a motoros az autóst, mert siet, hanem hogy elõre lásson és idõben ki tudja kerülni az esetleges akadályokat. Autóban ülve legyünk elõzékenyek és toleránsak a motorosokkal szemben, motoron ülve pedig köszönjük meg az olyan figyelmességeket, ha az autós lehúzódva elenged bennünket. Az ilyen figyelmességet pedig ne kényszerítsük ki. Olyan szakaszon, ahol amúgy tilos az elõzés, hagyjunk rendes követési távolságot és bízzuk az autósra, hogy le akar-e húzódni, vagy sem.

Azért a motorosokra, fõleg a csapatban túrázókra is vonatkozik a figyelmesség szabálya. Ha többen vagyunk és a klasszikus, fésûfog szerû alakzatban haladunk, elég sok helyet foglalunk el az útból. A motorosnak is kötelessége a tükrét figyelni, és ha utoléri a tájnézegetõs tempóban haladó csapatot egy autós, akkor illik õt lehúzódva, nagyobb követési távolságot tartva elengedni, már csak azért is, mert úgyis a motoros húzza a rövidebbet.

Látni és látszani:

Mindenki tudja, hogy a motoros nehezebben észrevehetõ, fõleg szembõl, mint az autók. Ezt a motoros élénk színû ruházattal, esetleg motoros láthatósági mellénnyel ellensúlyozhatja, de ez nálunk még nem divat. Sokan a reflektort kapcsolják fel közúton még akkor is ha nem az országúti versenyzõk kasztjához tartoznak, egyszerûen azért, hogy jobban lássák õket. Sokszor az autósok részérõl villogtatás a reakció, de ebbõl legalább leszûrhetjük: észrevettek minket.

Sokszor a motoros a felezõvonalhoz húzódva követi az autóst, ami autóból nézve idegesítõ lehet. Ennek több oka van (na, nem az idegesítésnek): A vonal mellé húzódva elõrébb lehet látni és a fentebb tárgyalt akadályokat jobban észre lehet venni. Másrészt a motorosnak életbevágó, hogy az autós lássa õt a visszapillantóban. Motorral mindig úgy kövessük az autóst, hogy lássuk a vezetõ arcát a tükörben. Így biztosak lehetünk benne, hogy a tükörbe nézve az autós is lát minket. Még sport dobbal se haladjunk soha az autós vak terében, tehát a hátsó ajtók vonalában. Vagy maradjunk le, vagy elõzzünk, mert egy esetleges sáv-váláskor meleg pillanatokat élhetünk át.

Összességében úgy gondolom, hogy egyre többen vagyunk az utakon és ez minden közlekedõtõl nagyobb türelmet és figyelmet igényel. Próbáljunk úgy közlekedni, hogy egy kívülálló szemével nézzük magunkat: mit gondolnánk fordított esetben magunkról.

Segítsük egymást és mi is segítséget kapunk.